LEÍRÁS

A nevem alá odabiggyesztett vándorfényképész megjegyzés utal a fotográfia történetéből ismeretes, mára már csaknem kihalt szakmára. A fényképészet megjelenését követő bő fél évszázad fotográfusainak java különféle forgalmas helyeken jelent meg abból a célból, hogy olyan megrendelőket találjanak, akik portrékat készíttetnek magukról. Akkoriban még csak a népesebb települések voltak képesek annyi megrendelőt a kamerák elé csalogatni, hogy műtermet legyen érdemes üzemeltetniük. Pedig arcukat megörökíteni vágyók akadtak szép számmal a kisebb településeken is, ezért sokan vették nyakukba a lábukat és cipelték mindazt a felszerelést magukkal, amivel képesek voltak a kor nem egyszerű fotóeljárásait használva külső helyszíneken fényképeket készíteni. Így esett, hogy gyakorta megfordultak a vásári forgatagokban a nagy érdeklődésnek örvendő vándorfényképészek. Az általuk használt technikák mai szemmel nézve nem életszerűek körülményességük és költségességük miatt. Így napjainkban ezen eljárások elmerülhetnének a technikatörténet süllyesztőjében, hacsak nem volnának annyira érdekesek, hogy még a mai kor emberei is könnyen ámulatba esnek tőlük.

Vándorfényképészként úgy próbálok érvényesülni, hogy izgalmas fototechnikai élményekhez juttatom az érdeklődőket, akik képet szeretnének készíttetni magukról. A fényképészet virágkorát felidézve próbálom bevonni az érdeklődőket szakmám szépségeibe. Az általam készített kamera alkalmas arra, hogy bárkinek rövid idő alatt olyan szemléltetést tartsak, amelytől valóban megérti az eljárás folyamatát. A kamera elég nagy ahhoz, hogy belsejében több ember is elférjen kényelmesen. Onnan figyelhetik meg, hogyan készül a felvétel, beleértve a kép optikai leképzését és a fényérzékeny film előhívását. Így a síkfilmnegatív előhívása a kamerán belül történik. A kamera tehát egyben egy jól felszeret fotólabor is. A pozitív kép már kívül másolódik egy, a XIX. század közepéről származó napfénymásoló eljárással.

A vándorfényképészet jelenségét egykori tanáromtól, Zalka Imre vándorfotográfus segédjeként volt szerencsém megismerni. Ő 1996 óta gyakorolja ezt a mesterséget. A vele töltött nyarak alkalmával szerzett tapasztalataim vezettek rá arra a meggyőződésemre, hogy a fotográfia ezen ágát ma is értelmes dolog művelni. Első alkalommal 2008 tavaszán próbáltam ki az általam
Képfényező készüléknek keresztelt kamerát éles helyzetben. Megfordultam különféle fesztiválokon, kulturális rendezvényeken, iskolákban, táborokban, falunapokon, esküvőkön, kerti ünnepségeken, céges összejöveteleken. Azóta a régi kamera továbbfejlesztett változatát használom, amely az Útonlevészeti képörökész nevet viseli. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján állíthatom, hogy elképzelésem beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert számos pozitív visszajelzést kaptam, így bizakodással tekintek a jövőbe.



Laczkó Péter vándorfotográfus



SimpleViewer requires JavaScript and the Flash Player. Get Flash




SimpleViewer requires JavaScript and the Flash Player. Get Flash